Panoramio is closing. Learn how to back up your data.

 

Pilinszky János Tűz és szalma.

Kik veszik körül a betlehemi jászolt?
Nem a történetit, a valóságosat, hanem azt,

ami a századok során a képzőművészeti alkotásokban realizálódott? Valamennyien ismerjük őket: az angyalokat és a térdeplő három-királyt. S tudjuk azt is: a valóságban némileg másképp történt. A képzelet kikerekítette és átalakította a valóságot. De épp ez az érdekes: hogy mivel övezte körül a képzelet az evangélium beszámolóját? Mit és kiket állított a karácsonyéj bölcsője köré? A teljes létet. A teremtő Isten köré a teljes teremtett valóságot. A csillag: a kozmosz küldötte, minden csillag nevében. Az angyalok: a láthatatlan erők és szellemek képviselői. A barlang: a föld, amely szívéig megnyílt az Újszülött fogadására. (Vele a föld öle van jelen: melegével és minden terményével.) A barmok: az állatvilág. A szalma:(ugyanaz, ami a barmok párája-lehelete.) A növényvilág melengető jelenléte. A pásztorok és a királyok: az egész emberiség. Ebben a legendás együttesben némán az is benne van - tudatosan vagy öntudatlanul-, hogy Jézus a megtestesüléssel közvetve az egész teremtett világot magára öltötte. Az emberi testtel az egész anyagi világgal való testvéri összefüggést, a test egyetemes súlyát, az anyagnak egyetemes köntösét, amelyet a nehézkedés roppant öltései fognak egybe. Az emberiség ezzel nemcsak tulajdon életét, hanem magát az egész létet is a Kisded vállaira helyezte. Jászolábrázolásával így vall, erről tanúskodik maga az ember. Ez tehát az elmúlt századok tanulsága. De mit raktunk mi a jászol köré? A kérdés zavarba ejtő. Mert ha szétnézünk: látjuk, hogy szinte semmit a mi korunk jelképei közül. Mégis azt hiszem, emiatt nincs okunk nyugtalanságra. Az előző korszakokban sokkalta hosszabb volt egy-egy tárgy egy-egy foglalkozás sorsa, szükségszerűen plaszticitása is. Gyermekibb volt a világ, egyszerűbb szemléletesebb. De hiszen nem is ez a lényeges. A döntő: a szeretet és a hit, a felismerés, mely a létezés egészét a megtestesülés köré tömörítette, könyörgő és védelmező gesztussal, ahogy az eleven tenyér óvja a gyertyalángot. És itt már lényegbe vág a kérdés: vajon életünk, létünk, szívünk és agyunk, érzelmeink és felismeréseink egészével fogadjuk-e, vesszük-e körül mi is e változatlanul nagy pillanatot, az isteni szeretet megtestesülését? És meghoztuk-e, itt van-e a maradék szalma, mit tudatunk és ismeretlenjeink didergő fennsíkjáról összehordtunk az Ő melengetésére? Mert nem is lehet Őt másképp szeretni, és másképp befogadni, mint ahogy azt a régi korok tették, belehelyezve Őt a kozmosz szívébe. Jézus mindenünkre igényt tart, és nekünk is mindenünkkel együtt kell hozzáhajolnunk. Marék szalmánkon csak így kaphat lángra az isteni szeretet tűzvésze.

Show more
Show less

Photo details

  • Uploaded on December 13, 2013
  • © All Rights Reserved
    by Imréné Gyimesi