Cortona - S.Maria Nuova

nekem ez is nagyon szép...érdekes, mások nem reagálnak rá, pedig...v.

@vlry: ... köszönöm. Máshol szerették. Így aztán nem nagyon gond, hogy itt elmaradt a hozzászólás. Azt hiszem, hogy az oldal jellegéből adódóan inkább a színes fotókra vevők jobban az emberek. Én viszont erősen vonzódom a monokróm színvilághoz, vállaltan hagyom el a színeket... sokszor úgy érzem, hogy a forma és a levegő így közelebb jön, míg a színek egy egészen más történet hírvivői. Mindegyiket szeretem, de talán közelebb állnak hozzám a ff képek...

Wooow! It's awesome. You're great photographer. I love your photos! Greetings from Poland

Köszönöm! Gyönyörű hely!

Szia Piros! Csodás ez a kép! Tele van fénnyel! Judit

Köszönöm! Csodás ez a hely. Az első napon, a megérkezésünkkor fotóztam, amíg a Gábor megnézte, hogy autóval be tudunk-e menni a szállásunkig a kanyargós és meredek kis utcákon. Én és a fényképezőgép kint maradtunk az autóval együtt. :-) A késődélutáni nap fénye ami itt simogatja a hullámzó tájat...

.....most olvasom csak a választ. Mi egyszer ott laktunk valahol a "kép közepén". Szerencsére sötét volt, mikor leereszkedtünk a szakadó esőben.Nem volt sem napsütéses, sem romantikus, a fele autót elhagytuk...a vadász megtalálta és kitette az út közepére. Éjszaka vaddisznók röfögtek a kertben, a falon skorpiók,reggel megjelentek a mókusok.....a Feeling .....

... hát igen, a szakadó eső (bár én nagyon szeretem fotón) nem túlzottan romantikus, mikor az ember bőrig ázik és mindene gőzölög... Sötétben ez még fokozottabban hat gondolom, én is emlékszem egy viharra, amikor a szakadó esőben totál sötétben kerestük egy ismeretlen városban a hazautat. Horvátországban volt, és szerencsénkre a városi úton próbáltunk hazajutni a külvárosi szállásunkra, nem a tengerpartin. A lámpák kialudtak, a vihar tépte a hajunkat, a ruhánkat, és apró "dalmát homokot" szórt az orrunkba, szánkba, szúrta a szemünket és karcolta a lábunkat. A tenger - azelőtt csak költői túlzásnak hittem - ordított és másnap láttam, hogy a part tele van mindenféle szerencsétlenül járt szörnyfélével a tengeri uborkától a zöld mindenfélén keresztül a kicsapott kagyló-rák-halakig. Nem volt romantikus az sem, inkább csak felhívta a figyelmünket arra, hogy milyen kicsik is vagyunk...

Cortona viszont kegyes volt hozzánk. Csak a nap ereje vett körül, minden más békés arcát mutatta. Olyan érzés volt, mintha a falakon belül védve lennénk. A hangulata... egyfajta örökkévalóságot sugallt...