Lavotta János emlékmű

Lavotta János (Pusztafödémes, 1764. júl. 5. – Tállya, 1820. aug. 11.) Pusztafedémesi születésű nemesi származású hegedűművész és zeneszerző. Egyike a nemzeti stílusú verbunkosok kiemelkedő képviselőinek. Először joghallgató volt Pozsonyban és Pesten, majd hivatalnok, nevelő lett, majd apja újraházasodását követően elhagyta otthonát és zenei pályára szánta el magát. Mint hivatásos zenész Változatos, nyugtalan élete során: volt muzsikadirektor a pestbudai és kolozsvári színháznál, tanított zongorát és hegedűt, majd zenemű-kereskedést is nyitott. Műveiben megpróbálta a verbunkos nagyobb formákba való beépítését (programszvitek).
Nagyon divatossá vált Bécsben és Budapestben, de erősen rákapott az italra és ez egészsége rovására ment. Zenéjéről elismerően nyilatkozott Csokonai, Kölcsey, Kazinczy.

A másik domborművön Zempléni Árpád, Imrey (Tállya, 1865. jún. 11. – Bp., 1919. okt. 13.): költő, műfordító.

János Lavotta (Pusztafödémes, 1764. júl. 5. – Tállya, 1820. aug. 11.)

Hungarian violinist and composer. He was one of the outstanding exponents of verbunkos (national style) music. He was of noble birth, but left home on his father's remarriage and became a professional musician, at the same time following a legal career. He became very fashionable in Vienna and Budapest, conducted at various theatres, but took to drink and ended in decay.

GyurIca! Nagyon örülök,hogy láthatom,mert az emlékmű megtekintésére nem jutott idő!Üdvözöllek,Julianna

Viszonylag rövid időn belül kétszer látogattuk meg a környéket, de ennek ellenére nagyon sok betervezett látnivalót elmulasztottunk mi is. Örülök, hogy újat mutathattam.

Üdvözlettel,

GyurIca