Zsolnay Kulturális Negyed

Not selected for Google Earth or Google Maps [?]

Zsolnay család A Zsolnay család a gyáralapító Zsolnay Miklós leszármazottait foglalja magába. A porcelánjáról híres pécsi gyár tette első sorban ismertté a Zsolnay nevet. A család második generációjából Ignác és Vilmos kötődött a gyárhoz és a művészetekhez. Ignác volt a kőedénygyár első tulajdonosa, neki vette édesapja a gyár alapjait: bányát, műhelyt és a lukafai műhely felszerelését. A vállalkozás a csőd szélére került, testvére, Vilmos mentette meg a tönkremeneteltől. Vilmos fejlesztette gyárrá a kis műhelyt. Ignác viszont kivándorolt, Bukarestben próbált szerencsét. Gyermekei közül Gyula és Gizella folytatta művészeti tevékenységet, Gyula Amerikába vándorolt, s ott letelepedve családot alapított, művészettel foglalkozott. Vilmos gyermekei az úgynevezett örökösök, a harmadik generáció tagjai. Hárman voltak: Teréz, Júlia, Miklós. Mindhárman a gyárhoz kötötték életüket. Júlia és Teréz tervezőművészek voltak, Miklós pedig kereskedő, már nagyon fiatalon, 16 évesen apja mellett a gyár kereskedelmi vonalát irányította. A negyedik generáció már a kettős Zsolnay nevet viseli: a Mattyasovszkyak és a Sikorskiak. Teréz és Júlia férjeiről kapták a nevüket. Teréz férje volt Mattyasovszky Jakab, geológus, Júlia férje pedig Sikorski Tádé, építészmérnök. Általuk a család két ágra oszlott. Az ő gyermekeik és unokáik a jelenlegi Zsolnay örökösök. Zsolnay Ignác (1826. július 17. - 1900.) Ignác közgazdásznak tanult. Apja tette lehetővé számára a tanulást, de nem igazán érdekelte a közgazdaságtan. A szabadságharc idején Bem apó hadsegédje volt. Miután visszakerült Pécsre semmi nem tudta igazán lekötni, leginkább tanult szakmája nem érdekelte. Nyugtalan, könnyelmű, de tehetséges és igen művelt ifjú. Zsolnay Miklós számára keménycserép gyártó kézműves műhelyt vásárolt. Kezdetben téglát, csöveket, használati tárgyakat gyártottak, később már dísztárgyakat is. Mindezekhez már művészeti szándék és készség is kellett, ami Ignácban megvolt, csak a gyakorlati érzék hiányzott belőle. Ezért is került csődbe a gyár, 12 év alatt fazekasműhellyé csökevényesedett. Testvérével való együttműködés nem volt életképes, a műhelyt Vilmosnak eladta és kivándorolt Romániába, Bukarestbe. Vilmos sosem tudta többet hazacsábítani. Zsolnay Vilmos (1828. április 19. – 1900. március 23.) Harmadik generáció Zsolnay Teréz (1854. május 21. - 1944. május 16.) Teréz egy gyári alkalmazottól tanult mintázni és vésni. Ezután kezdett népművészeti emlékeket gyűjteni, melyből 10 000 darabból álló páratlan gyűjtemény jött össze. Teréz a díszítésben a népi, magyaros motívumokat képviselte. Férjét, Mattyasovszky Jakabot egy bálon ismerte meg, aki geológusként az egész ország területén kutatásokat végzett, s ezzel nagy segítségére volt apósának, Zsolnay Vilmosnak a legtökéletesebb agyagfajták megtalálásában. Életét teljesen a családnak szentelte, ő volt a ház asszonya. Maga puritán polgári életvitelt folytatott, de gyerekei kitaníttatására, nevelésére nem sajnálta a pénzt. 70 éves korában kezdte el megírni a gyár történetét, melyet 90 éves koráig írt (csaknem 2500 oldalas anyaggá alakult). A könyvet, melyet lánya, Mattyasovszky Margit fejezett be, "édes gyermekeinek" címezte. Zsolnay Júlia (1856. február 15. - 1950. április 2.) Júlia igazi művész volt, nem mindig mozgott a realitások talaján. Hozzá kötődik a perzsa, az indiai és a lótuszmotívum is. Férje a lengyel származású Sikorski Tádé, híres bécsi építész. 1883-ban, mint művészeti vezető kapcsolódott be a gyár életébe. A vezetés mellett tervezőművészként is alkotott. Mint képzett építész nagy szerepe volt a gyár épületdíszítő burkolatainak fejlesztésében, ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot is. Júlia nem volt hagyománytisztelő és puritán. Neki sikerült először függetlenítenie magát a gyártól. Ugyan a családi házban éltek, de már nem a gyárnak dolgozott, hanem festőművész lett. Gyermekei születése után is a festésnek élt, még késő öregkorában is festett. 93 évesen halt meg, miután az államosítással mindenétől megfosztva Miklós fia lakásában élt. Képeit nem tudták megtartani, szétszóródtak a világban. Zsolnay Miklós

Porcelánszobra a pécsi Zsolnay Múzeumban (1857. október 30. - 1922. február 25.) Miklós a bécsi Technische Hochschule kerskedelemi tagozatára járt, ahonnan 16 évesen került vissza Pécsre. Ettől kezdve az ő élete is eggyé vált a gyárral. Először apja oldalán dolgozott, majd már fiatalon megállta a helyét a gyár kereskedelmi vezetőjeként. Emellett vidám úri életet folytatott. Egy színésznőt vett feleségül, mely a családot meglehetősen megbotránkoztatta. Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia határain kívülre. 1897-től kapott önálló cégvezetői jogkört. De ő már elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. A gyárbeli élete mellett sok közéleti szereplést is vállalt. Közel 100 közéleti cím tulajdonosa volt. 1910-ben adoptálta nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él, innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket, melyet csak hivatalos pecsétjükön használnak. Betegségben halt meg, vérbajban, s az abból következő elmebajban. Az ő életével lezárult a gyár fénykora. Negyedik generáció Zsolnay Miklós 1911-ben maga mellé vette nővéreinek fiait: Mattyasovszky Tibort és Zsoltot, később Júlia fiát Sikorski Miklóst. A negyedik generáció tagjai szinte a gyárban nevelkedtek, együtt nőttek, fejlődtek a gyárral. A negyedik generáció a házastársakkal már 15 főből áll. Szüleik őket is nagy kulturális befektetéssel nevelték. A művészetekben a legtehetségesebb ebben a generációban Mattyasovszky László, Teréz fia. Teréz lánya, Tery fotóművész lett. Júlia leszármazottai közül Miklós kitűnően rajzolt, Júlia tehetséges akvarelleket csinált, Lívia pedig ismert szobrász lett. Márta pedig a család másik ágából való Mattyasovszky Lászlóhoz ment férjhez, és sikeres gyárigazgató lett. 1919-ben került a gyár vezetése a negyedik generáció tagjaihoz. Zsolnay Miklós halála után Mattyasovszky Tibor vette át az irányítást, a műszaki vezető Zsolt lett, László a művészeti vezető, Sikorski Miklós pedig a kerámia osztály vezetője lett. Az első világháború, a gazdasági válság miatt a gyár már nem volt olyan, mint virágkorában. Forrás: Wikipedia

Show more
Show less
Save Cancel Want to use bold, italic, links?

Comments (10)

✿ܓ Gy㋡ngyi ✿ܓ on February 12, 2013

Pompás darab!

LIKE

ÜdVGY

Imréné Gyimesi on February 13, 2013

✿ܓGyöngyi ✿ܓ

Ezt a motívumot több helyen is láttam már épületeken. Nekem nagyon tetszett.

Puszi, Eszter

Péter Farsang on February 21, 2013

Eszter, csodálatos a fotód, a mellette lévő másik kettő motívummal együtt! Lájkoltem ezt is és másik kettőt is! Puszillak, Péter

Ildikó A. on March 2, 2013

Gyönyörű motívumokat fotóztál, Eszterke!

Üdvözlettel: Ildikó

OPAPAYA on April 7, 2013

LIKE 11

Mojzer László on April 22, 2013

Szia Kedves Eszter! Szép részletek!!! Puszillak: Laci L+F

Kránitz József on June 1, 2013

Nagyon Tetszik! Üdv: K.J.

Anupam Mukherjee on June 9, 2013

Very interesting artwork!!

L 15

Greetings from India, Anupam

Εξαιρετική! Αρέσει και αγαπημένη!

Imréné Gyimesi on December 15, 2013

varkos

Ευχαριστώ για το σχόλιο του είδους.

Γεια σας, Esztella

Sign up to comment. Sign in if you already did it.

Photo details

  • Uploaded on February 11, 2013
  • © All Rights Reserved
    by Imréné Gyimesi
    • Camera: Panasonic DMC-FZ28
    • Taken on 2012/04/29 14:07:14
    • Exposure: 0.004s (1/250)
    • Focal Length: 4.80mm
    • F/Stop: f/4.500
    • ISO Speed: ISO100
    • Exposure Bias: -0.66 EV
    • No flash

Groups