Vidra -völgy (Vydrovská dolina)

Selected for Google Maps and Google Earth

Jött az első. De hiába daloltak a madarak, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra sem. Rontó ember volt. Az angyalok nagyon elszomorodtak, mikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel és hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye. Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán a csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő ember volt. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.

És akkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:

  • Istenem milyen szép... És abban a pillanatban lehullott szívéről egy rozsdás lakat. Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak, és egyszerre megszólalt minden madár.
  • Milyen szép! - mondta még egyszer az ember. Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe bele tették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan fönn az égben, fehér felhő tutajon a Jóisten ült maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából és alámosolygott a földre. Így volt ez lelkecském és az óta is így van. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye? Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz és felrebben előtted az első rigó: tudnod kell, hogy az erdő észrevett...

/Wass Albert:Erdők könyve/

Show more
Show less
Save Cancel Want to use bold, italic, links?

Comments (7)

Kránitz József on June 2, 2013

Nagyon szép erdőrészlet! Szép az idézet is a kép alatt! Aki nem járja az erdőt, nem is tudja miből marad ki! Nagyon hangulatos a fotód! LIKE+YS! Üdv: K.J.

ronihook on June 2, 2013

Köszönöm József, örülök hogy tetszik:) Üdv. roni

ladikos on June 4, 2013

Nagyon jó részlet, mind a műből, mind az erdőből. Mintha egy látó töltötte volna fel. :) Üdvözlettel ladikos

ronihook on June 5, 2013

ladikos - köszi hogy benéztél!Örülök hogy a szöveges rész sem ismeretlen számodra.Szép napot és sok csendes sétát a látóknak:)

Miklós - köszönöm a verset, örömet szereztél vele :)

üdv. roni

✿ܓ Gyöngyi ✿ܓ on June 13, 2013

Szép erdei részlet!

LIKE

Üdv GY

ronihook on June 13, 2013

Köszönöm Gyöngyi, örülök hogy megnézted.

puszi, roni

Maczelka-Rónyai Juli on June 18, 2013

Gyönyörű erdőrészlet a beszűrődő fényekkel. üdv. Juli

Sign up to comment. Sign in if you already did it.

Photo details

  • Uploaded on June 1, 2013
  • © All Rights Reserved
    by ronihook

Groups