Photos by Gaál György István : on the map, in Google Earth (KML)

Красивая панорама.

Szia Mátyás!Köszönöm a dicsérő szavakat, és mi is áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk. Imre és Joli.

Απλά υπέροχη!!!!!!!!!! Χαιρετισμούς πολλούς!

vonatkert. a képen a bajai vonatkert látható. így hívja a köznyelv. hivatalosan Állomás tér. a szürke tornyos, toronyórás épület az állomás. a hatalmas, azt hiszem platán fák úgy 30-40 évvel ezelőtt is pont így néztek ki. nem tudom hogy csinálják. a kép bal oldalán van az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet 1928) később SZTK (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja 1950) épülete. a nagymamámék mindig azt mondták „megyek az OTI-ba.” mi már az esztékába jártunk. az Állomás térrel szomszédos a Bácska tér, nemrég Lenin tér, túlsó végénél két iskola is működött, a Bányai Júlia Kereskedelmi és a Tűrr István Közgazdasági Szakközépiskola. azóta a Bányai elköltözött (nem messze innét). a Lenin tér akkor nagy bokrokkal volt tele ültetve. itt volt még az anyatej gyűjtő állomás, a sarkon lévő MÁV ház bizony sokáig egy nagy, sötét, szürke-fekete bumfordi épület volt, nemrég festették át végre, sokkal színesebb darabja a környéknek. a selyemgombolyító következik, ami most általános iskola. régebben csak alsó 4 osztályos volt és a Tanítóképző Intézet tanító jelöltjeinek volt a gyakorlója. most Tanítóképző Főiskola és a gyakorlója 8 osztályos. ide jártam annak idején, nem oly rég, a fák már ekkorák voltak mint most. következik az állomás. a sínek az állomás mögött vannak. a képen jobbra haladók legközelebbi nagyobb megállója Bácsalmás. az ellenkező irányba tartók északnak tartanak, majd fordulatot vesznek nyugatra és átmennek a Duna hídon. a következő nagyobb állomás Bátaszék. a képet okvetlenül WPanorama progival érdemes nézni. az csinál a vékony, alig látni csíkból svenket, mozgó-mozdulatlan képet.

http://www.wpanorama.com/wpanorama.php?r=1319060154

http://www.szoftverbazis.hu/szoftver/wpanorama-free-v9-32-KY12.html

a vonatkert nem közömbös nekem, nem csak fénykép e táj, nem csak épületeket látok, elhalmoznak az emlékek. itt voltam kisiskolás, itt gyűjtöttük a gesztenyét, amit átvett a MÉH, így lett egy kis zsebpénzünk. itt szaladgáltunk torna órán és az iskola előtti téren voltak az évnyitók, évzárók meg a kisdobos és úttörő avatások. egy csomó emlék rohan meg az épületet látva. az állomás következik, ahonnét tulajdonképpen vagy Pestre, vagy Pécsre mentem. az útnak ezt az utolsó részét többször tettem meg futólépésben. örültem, amikor elmentem, örültem amikor hazaértem, a vonatkert mindig kedvesen fogadott engem.

Szia Kari ! köszönöm barátom, örülök, hogy tetszik. már régen foglalkoztatott, hogy van egyszer a kápolna, meg annak a helye, a tér, az őt tartó, körülvevő terület. azt is kellene valahogy tudatni, hogy hol áll a domb, a kiemelkedő épület alapzata. felettéb érdekes például az a gesztenye sor, amely a város központból az ide vezető utat övezi és ami fantasztikus látványt és hangulatot ad. aki naponta megy el mellette, az persze nem tudja kiragadva elképzelni. aki meg csak kiragadva ismeri, az nem tudja mi veszi körül. nem beszélve arról, hogy akkor ott van még a tárgyakon túl a tárgyak lelke, szelleme, története. apai nagymamám van a temetőben, aki Szinyén született, de a sors itt jelölte ki neki a végső nyughelyet. szintén itt van a sírja anyai nagypapám testvérének, Feri bácsinak. akinek emlékszem a temetésére. általános iskola alsóba jártam amikor meghalt. munkásőrök lőttek a levegőbe, díszsortüzet. makacs ember volt, nem magyarosította német nevét ((nem úgy mint nagyapám)) kőműves volt világ életében húzta a falakat, Bajától Belgrádig. segítette öccsét ((nagyapámat)) hogy kijárja a bajai tanító képzőt. szervezett munkás volt, a szocdem párt tagja. amikor a kommunista párt ledarálta a szocdem pártot, ő már idős ember volt, messze volt, nem esett baja. ((a díszsortüzet anyám intézte.)) és egy legújabb felfedezés. ugyancsak ebben a temetőben nyugszik nagyapám nagyapja, azaz ükapám. akit úgy hívtak, hogy Schupper András. háromszor nősült. középső feleségétől, Ocsenás Rozáliától született Mihály fia, aki nagyapám apja lett. miután második felesége is meghalt, megnősült harmadszor. ötven évesen, a nála 25 évvel fiatalabb Pilinszky Terézt vette feleségül. itt gyerek nem született. ((a korban hozzáillő feleséggel)) tizenegy évet éltek együtt, amikor meghalt. nemrég tudtam meg, hogy ez a Pilinszky "lány" annak a családnak a tagja, akik egyidőben Baján laktak és ebből a családból származott Pilinszky Zsigmond az operaénekes és Pilinszky János, a költő (élt 1911-1981). nagy valószínűséggel Ocsenás Rozália is itt van eltemetve. ő bunyevác volt. apját Ocsenás Ivánnak hívták. nevük magyarul annyit jelent, mint atyec nás. azaz mi atyánk. (("miatyánk, ki a mennyekben vagy......")) nemrég logikáztam ki, hogy a bunyevácok a római katolikus vallást felvett szerbek. van ugye a vad rác, szájában a késsel, ő a kevésbé harmonikus együttélő és van a bunyevác. aki a békét, a türelmet, a munkát keresi és alkalmazkodik a környezethez. hát így van ez itt Baján, mifelénk. most röviden csak ennyit, üdvözlettel GaálGyuri

habár nem szent, csak csupán simán György,nem nemes, délceg lovon, de gördülő, fényes bicajon. nem vad, gonosz sárkánnyal, hanem gyámoltalan, kidobott kölyök kutyával. nem ellene, de érte. holtomiglan, holtodiglan. (azért a sárkány, ((a gonosz)) ebben a történetben is vastagon benne van. így lesz ettől, a párhuzam) Gaál Gyuri 2010 04 24

Interesting photo. Like. Michael.

Magyar Zsidó Lexikon 1929 BAJA: „.. A hitéletben gyökerező zsidó öntudat és az egészséges alkalmazkodás jellemezte mindig a hitközséget, aminek legnagyobb bizonysága, hogy a város bizalma két zsidót is emelt a polgármesteri székbe: dr Hauser Mórt és Erdélyi Gyulát. Őszinte volt minden időben a kultúrát megbecsülő szelleme is, ami abból látszik, hogy kitűnő nagyságokat nevelt a tudománynak, többek között dr Kohn Sámuelt, a pesti hitközség főrabbiját, dr Perlesz József müncheni, dr Nascher Simon berlini főrabbit, Schulhof Lipót hírneves csillagászt, dr Donáth Gyula egyetemi orvosprofesszort, dr Balassa József filológust és másokat.”

haza, magyarság. ha Párizs utcáit járom, vagy sétám a Rajna mellett vezet, talpam alatt robogó vonat dohog, vonz, felborzol a kihívó ismeretlen. hiszen Jelky András földije vagyok. a Tettye dombjain és a Sugovica, a Duna tovasikló vizén mélázva, furcsa érzés tölt el. mintha velem együtt sóhajtana az erdő, hozzám súgna a széles víztömeg. otthon csak itt vagyok. fülembe csoboghat a dallamos olasz, melengethet a lágy francia, ha hosszú idő után magyar szót hallok, az úgy esik, mintha simogatnának. megérint, magával ragad, rokonaim közt érzem magam, ha dél-amerikai népzenét hallok. de ha felcsendül a hegedű és a brácsa, a nagybőgő, mezőségi dallamokat dörmög, az egész testemet, tetőtől talpig átjárja.

a kép érdekessége, hogy kézből van. persze, vagy négyszer próbálkoztam, amíg sikerült. teljes képernyőre nyitva mutat igazán. akkor a toronytól jobbra látszik egészen sejtelmesen egy másik épület, a bajai kórház szülészete. így kerül egymás mellé a születés és a halál.