Zoltán Péter Fajkürti Kürthy
photos
on Google Maps
views
Hello! Hobby szinten fotózgatok a múltat idéző épületeket, emlékműveket, illetve szép tájakat, az élővilágot... Szerencsémre elég sok helyen megfordulok, mint otthon, mint külföldön.... Próbálom idővel az összes értékesebb fotóimat feltölteni. Fajkürti Kürthy Zoltán Péter, Hajdúszoboszló

Zoltán Péter Fajkürt…'s conversations

VASZY VIKTOR zeneszerzõ, karmester Budapest, 1903. július 25. Szeged, 1979. március 12. Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor, elhelyezték 2004. március 16-án.

FRITZ MIHÁLY (1947–) alkotása

Szeged zenei életének emblematikus alakja, zeneszerzõ, karmester, zeneigazgató. A szegedi operajátszás legsikeresebb korszakának képviselõje. Szegedhez 1945-tõl kapcsolódik munkássága, zenei életmûve ebben a városban teljesedett ki. Pályája elején a fõvárosban tevékenykedett mint karnagy, illetve 1929-tõl 1941-ig a Zeneakadémia tanáraként. Óriási érdemei vannak a szegedi zenei élet fejlesztésében, a budapestivel vetekedõ operajátszás megteremtésében, a Szegedi Szabadtéri Játékok újraindításában. Több ciklusban – kisebb megszakításokkal – a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, bizonyos idõszakokban zeneigazgatója. Zeneszerzõként is jelentõs életmûvet alkotott.

A város szellemi életéhez tartozó, kiemelkedõ jelentõségû személyiségek emlékmûveinek sorába tartozó alkotás éppen századikként került a Dóm térre. A magyar zene- és színházi kultúra kiemelkedõ egyénisége, a város nagy tiszteletû mûvésze emlékét megörökítõ szobrot Vaszy halálának 25. évfordulója alkalmából állíttatták. Szegedi szobrászok pályázhattak az emlék tervezésére. A versengésben Fritz Mihály alkotása bizonyult érdemesnek Vaszy emléke méltó megörökítésére. A konzolon a mester kézjegye olvasható.

FESZL FRIGYES építész Pest, 1821. február 20. Budapest, 1884. július 25. Mészkõ dombormû, 176 x 102 cm, elhelyezték 1931-ben.

OHMANN BÉLA (1890 –1968) alkotása

A magyar és az európai romantikus építészet egyik legeredetibb egyénisége. Fõ mûve a Pesti Vigadó volt, melyen stílusának sajátosságai, a nemzeti építészeti stílus megteremtésének igénye és kvalitása egyaránt megmutatkozik. Munkássága utolsó szakaszában a népi építészet formai kultúrájával foglalkozott, s ezzel elõfutára lett a népi formakincsre alapuló építészeti áramlatnak. Célja önálló magyar nemzeti építészeti stílus létrehozása volt, s bár kísérlete eredménytelen maradt, szándékával építõmûvészetünk számos mesterét ösztönözte.

A dombormû az 1930. évi XII. Építész Kongresszus kezdeményezésére és adományaként került az árkádok alá. Ohmann Bélát kérték föl az emlékdombormû megalkotására. Az avatáskor elhelyezett látványos mûveivel már bizonyította, hogy mesterien tudta kezelni és szándékainak alárendelni az épületszobrászat megoldási lehetõségeit. Ohmann olyan díszítménybe helyezte Feszl Frigyes idealizált portréját, amely keleties ornamentikájával az építész szárnyaló fantáziáját, romantikus építészeti ízlését is felidézi. Ez a dombormû híven szolgálja Rerrich Béla, a tér tervezõje elgondolásait, amellyel az építészeti és szobrászati eszközökkel, mesterségesen elõidézett történelmi hangulatot szándékozta megteremteni.

KÁLMÁNY LAJOS népköltészeti és népnyelvi gyűjtő Szeged, 1852. május 3. Szeged, 1919. december 5. Bronz, 5/4-es életnagyságú mellszobor, elhelyezték 2002. július 20-án.

KLIGL SÁNDOR (1945–) alkotása

A modern magyar folklorisztika egyik úttörõje, Szeged nagyjainak egyike. Tanulmányait a temesvári papnevelõben végezte, pappá szentelése után Pécskán kezdte meg népköltészeti gyûjtõmunkáját. Egyházi feletteseivel folytonos összeütközésbe került kemény jelleme, a parasztokhoz húzó természete miatt. Összegyûjtötte és jobbára saját költségén adta ki a Szeged környéki népköltészet nagy értékû kincseit. Néprajzi gyûjtõi munkásságában új elem volt a társadalom-történeti látásmód, a népköltészet értékeinek felismerése, a szöveghûség, a hiteles lejegyzés módszerének érvényesítése. Õ volt az elsõ, aki a népi mesemondás kutatásában új irányzatot alapozott meg.

Móra Ferenc az „utolsó magyar sámán”-nak nevezte, csaknem nyolc évtizeddel ezelõtt õ kezdeményezte, hogy méltó emléke legyen Szegeden. Születésének 150. évfordulója alkalmából készült mellszobra, amelyet a nagy utód, Bálint Sándor szobra mellett helyeztek el. A papi öltözet, a széles karimájú kalap, az érzékletesen megmintázott arcmás a tudós pap személyiségének realisztikus megjelenítését szolgálja. Mindezek mellé meglepõ, szürrealisztikus jelenség társul, a mellkas tömegébõl kilátszó búzakéve, amely életének, munkásságának szoros összefonódását jelképezi a paraszti hagyományvilággal.

KODÁLY ZOLTÁN zeneszerzõ, népzenekutató, zenepedagógus Kecskemét, 1882. december 16. Budapest, 1967. március 6. Bronz dombormû, 114 x 74 cm, elhelyezték 1970. július 18-án.

VÍGH TAMÁS (1926–) alkotása

Zeneszerzõi, népzenekutatói és pedagógiai munkássága egyetemes zenetörténeti jelentõségû, a 20. század egyik legnagyobb magyar zenei egyénisége. Bartókkal együtt a magyar népzenére támaszkodva alakította ki egyéni magyar stílusát. Életmûve a zenemûvészetnek jóformán minden ágára kiterjed, kórusmûvészete a 20. századi zenemûvészetben korszakos jelentõségû. Kidolgozta világhírû, a népzenén alapuló zeneoktatási rendszerét. Mint tudós módszeresen gyûjtötte, feldolgozta és rendszerezte a magyar népdalokat és a népi zenekultúra egyéb elemeit, tudományos tevékenységével az összehasonlító népzenetudomány nemzetközileg elismert, úttörõ jelentõségû képviselõje lett. Mûveiben a klasszikus tisztaság és pontos arányérzék uralkodik.

Vígh Tamás domborműve merészen szakít a szoborcsarnokra jellemzõ akadémikus, romantikus emlékmûformálással és portrészobrászattal. A vibráló felületû dombormû minden pátosztól és portréábrázolási konvenciótól megszabadulva idézi föl Kodály arcmását. Expresszív lobogású alkotás, amely híven érzékelteti a nagy zeneköltõ szellemiségét.

BÁLINT SÁNDOR néprajztudós Szeged, 1904. augusztus 1. Budapest, 1980. május 10. Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor, elhelyezték 1993. május 21-én.

SZATHMÁRY GYÖNGYI (1940–) alkotása

A 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, a római katolikus szakrális néprajz kutatója, mûvészettörténész, „a legszögedibb szögedi”. Elsõsorban Szeged történelmével és néprajzával foglalkozott. A magyar vallásos népéletet, az európai egyház- és mûvelõdéstörténettel összefüggésben szemlélte és vizsgálta. Szerteágazó munkásságának legfontosabb területe, a népi vallásosság szóbeli és tárgyi emlékeinek kutatása, gyûjtése volt. A fõiskolai, majd az egyetemi katedrán pedagógus és néprajzos nemzedékeket tanított a szülõföld szeretetére. Kincseket hagyott örökül: egy emberélet – ahogy õ mondta: „...iparkodását, a példás városszeretetét és a példa nélküli szerénységet, a gazdagító munka tiszteletét, és az illanó idõ megbecsülését”.

Régi adósságát törlesztette szülõvárosa az emlékmûvel. Mellszobra 1989-tõl 1993-ig Tápén, az általános iskolában volt elhelyezve. A városi közgyűlés elhatározásából innen került bronzba öntve méltó helyére, az emlékcsarnokba. Szeretett városa, Szeged tiszteletadásának tekinthetõ ez a szobor, sokáig méltatlanul mellõzött nagy szülötte emlékezetére.

KÓS KÁROLY építész, író Temesvár, 1883. december 16. Kolozsvár, 1977. augusztus 25. Bronz életnagyságú portrédombormû, 38 x 40 cm, mészkõ, 52 x 85 cm, elhelyezték 1984. február 9-én.

SZATHMÁRY GYÖNGYI (1940–) alkotása

Az erdélyi szellemi élet egyik legjelentõsebb képviselõje. Maradandót alkotott építészként, íróként, grafikusként, illusztrátorként és néprajzkutatóként. Kezdetben a szecesszió irányzatának hatása alatt tanulmányozta Erdély és a Székelyföld építészetét és népmûvészetét. Tervezõ munkájában ötvözte a városi és a népi szükségleteket kielégítõ kertvárosi építészet elemeit. Elsõsorban Kalotaszeg népi építészeti motívumait ültette át családi házak, templomok és más középületek terveibe, megteremtve egy sajátos erdélyi magyar építészeti stílust. Grafikusként és íróként is maradandót alkotott. Grafikáit, sõt irodalmi mûveit is az építészeti szemlélet, szigorú architektonikus szerkesztés jellemzi. Regényei és elbeszélései tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette.

A dombormû eredetijét 1983-ban, Budapesten, a kispesti Petõfi téren helyezték el. A szegedi szobrász ajándékba adta városának a dombormûvet, amelyet Kós Károly születésének centenáriumát követõ évben helyeztek el a szoborcsarnokban. Az érzékletesen mintázott bronzfelület Kós Károly jól ismert arcvonásainak felidézése mellett híven visszaadja a magas kort megélt építész szellemi lényét.

DERKOVITS GYULA festõ Szombathely, 1894. április 13. Budapest, 1934. június 18. Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor, elhelyezték 1969. december 21-én.

MIKUS SÁNDOR (1903–1982) alkotása

A 20. század magyar festészetének egyik legjelentõsebb alakja. Mûvészete az expresszionizmus nagy áramlatába kapcsolódott, de élete utolsó éveiben teljesen egyéni formanyelvet teremtett magának, a szigorú képszerkesztés, a lírai színvilág és az ihletett emberábrázolás remek ötvözetét. Életét és mûvészetét a munkásosztályhoz, az elesettekhez tartozás határozta meg. Maga is a kizsákmányoltak, a munkanélküliek és az üldözöttek életét élte. A halvány rózsaszín vagy kékes tónusú, ezüstös, lírai színvilágot és az elnyomottak életének drámaiságát ötvözõ mûveivel a korabeli magyar valóság mûvészi ábrázolását adja. Korai halála után sokáig nem ismerték el mûvészetét a hivatalos körök.

A hatvanas évek derekán a szegedi városi tanács programot dolgozott ki az emlékcsarnok szoborgyûjteményének kiegészítésére és továbbfejlesztésére. Ennek keretében került sor a szocialista elkötelezettségû mûvészet reprezentánsának tartott Derkovits Gyula festõ emlékszobrának felállítására. A korszak jelentõs szobrászait kérték fel az emlékek megalkotására, amelyek egy része egymás közelében látható. Mikus Sándor Derkovits–portréjának sallangmentes ábrázolása jó példa a hatvanas évek köztéri szobrászatának jellegzetesen puritán kivitelû, akkoriban divatosnak számító stílusirányzatára.

ERDEI FERENC szociológus Makó, 1910. december 24. Budapest, 1971. május 11. Bronz dombormû, 43 x 50 cm, mészkõ, 130 x 70 cm, elhelyezték 1988. december 23-án.

SZATHMÁRY GYÖNGYI (1940–) alkotása

A falukutató mozgalom vezetõ egyénisége, a szociográfia egyik elsõ mûvelõje. Munkásságában egybefonódott a szociológus kutató munkája az írói és a politikusi tevékenységgel. Szociológiai tanulmányai a magyar valóságot tárták föl. Egyik legjelentõsebb mûve a Csongrád megyét bemutató Város és vidéke. Életmû értékû tudományos munkássággal a háta mögött 35 éves korában parasztpolitikusként politikai pályára lépett. A háború után aktívan részt vett az ország újjászervezésében, a háború utáni élet megindításában. Kiemelkedõ szerepet játszott a földreformtörvény és a földmûvesek földhöz juttatásáról szóló rendelet kidolgozásában. Közgazdasági és tudományszervezõi munkássága is jelentõs.

Ez az emlékmû a Szegedhez és a tágabb térséghez szorosabban kötõdõ tudós személyiségek egyikének állít emléket. Szathmáry Gyöngyi dombormûve 1986-ban készült, eredeti példánya Makón van. Erdei Ferenc karakteres arcvonásai dinamikus plasztikai formák együttesébõl bontakoznak ki, talán a különös életpálya hullámhegyeit és hullámvölgyeit is érzékeltetve.

IV. BÉLA VÁROSI RANGRA EMELI SZEGEDET Bronz dombormû, 220 cm x 220 cm, elhelyezték 1932 körül.

SZENTGYÖRGYI ISTVÁN (1881–1938) alkotása

Történetírásunk „a második államalapító” jelzõvel ruházta fel. IV. Béla uralkodói nagysága a tatárjárásoktól elszenvedett vereség (1241) utáni országépítés idején mutatkozott meg igazán. Várakat épített, kiváltságok adományozásával is segítette a városok fejlõdését. Megerõsítette a tatárok elpusztította szegedi várat, amely királyi kiváltságai és adományai folytán a Dél-Alföld központjává vált. 1247. évi birtokadományát értelmezték – tévesen – az ábrázolt szabad királyi városi rangra emelésnek. Valójában II. Ulászló 1488-ban kiadott, privilégiumot adó oklevele utal a városnak adott korábbi kiváltságokra.

Ez a dombormû a szoborcsarnok reprezentatív alkotásainak sorába tartozik. A nevezetes események egyikét, a városalapítást örökíti meg. A szobrász az általa képviselt neoklasszicizmus szellemében világos, áttekinthetõ kompozícióban mutatja a legendás eseményt. Középen, emelvényen elhelyezett trónuson ül IV. Béla, mellette testõreit látjuk feszes tartásban. Balról a város követei éppen átveszik az okiratot. Jobbról a papság és a katonai hatalom képviselõi elõtt térdelõ alakot látunk, aki kardot vesz át annak jeleként, hogy Szeged támogatni fogja a királyi hatalom megszilárdítását.

CLARK ÁDÁM mérnök Edinburgh, 1811. augusztus 14. Buda, 1866. június 23. Bronz dombormû, 140 x 140 cm, elhelyezték 1931-ben.

OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása

Az angol származású mérnök gróf Széchenyi István hívására telepedett le Magyarországon. Fõ mûve a Bécs ellenpólusává fejlõdõ magyar fõvárost, Budát Pesttel összekapcsoló Lánchíd, amely méreteivel, és nemes arányaival az akkori Európa legnagyszerûbb függõhídja volt. Budapest legrégibb, egyben egyik legismertebb állandó hídja a Dunán, a magyar fõváros egyik jelképe. Clark tervezte és építette a két város közlekedésének egyesítését befejezõ 350 m hosszú budai alagutat (1857). Jelentõs részt vállalt a fõváros korabeli ipari építkezéseiben, valamint a magyarországi, az olasz és az osztrák vasúti építkezésekben.

Az emlék az 1930. évi XII. Építész Kongresszus ajándékaként – Feszl Frigyes emlékdombormûvével együtt – került a Nemzeti Emlékcsarnokba. Neve fölött a budai Várhegy alatt húzódó alagút bejáratának dombormûves ábrázolása látszik, Clark mérnöki mûködésének utolsó nagy alkotása. A jobbról ábrázolt alak gróf Széchenyi István, Clark pártfogója, a Lánchíd építtetõje. A másik alak egy kalapácsot tartó munkás. A dombormûvön olvasható felirat szövege: A Lánchíd egyik megalkotójának és az Alagút tervezõjének emlékére. Születésének dátuma tévesen szerepel a dombormûvön.

Tags

Friends

  • loading Loading…

 

Zoltán Péter Fajkürt…'s groups